ELŐSZÓ

„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”

/gróf Széchenyi István/

A szülőföld az a hely, ahol születünk, felnövünk és éljük az életünket. Kötődünk ehhez a földhöz, minden fájához, épületéhez. Ez a kötődés – bár nem igazán tudatosítjuk – támaszt nyújt fiatalnak és idősnek egyaránt. Meghatározza életmódunkat, gondolkodásunkat, személyiségünket. A helyi értékek, hagyományok biztos fogódzót jelentenek, lelki és erkölcsi tartást adnak, közösséget építenek, az összetartozás érzését erősítik.

Mindannyiunknak van egy faluja, egy városa, egy hely, ahol ráébredt a világra, ahol rácsodálkozott a fény és árnyék változásaira, a virágok illatára, ahol otthon van.

Zsoldos Márta Piroska
polgármester

Böhönye rövid története

Böhönye a Balaton és a Dráva vízválasztóján, a szelíd lankákkal díszített belső somogyi dombság peremén fekszik.

Honfoglaláskori településként tartják számon, a község neve először Byhene alakban fordul elő a helységnevek történetével foglalkozó irodalomban. Vannak, akik a település első birtokosairól a „Bő” nemzetségből származtatják az elnevezést. Más feltételezések szerint „Bő-hegye”, vagyis bőven termő vidékről származik a neve.

Gróf Festetics Pál volt a település legnagyobb birtokosa, kinek itt kényelmesen berendezett vadászkastélya volt, amely 1876-ban épült.

A mai falu területének egy részét már 1820-ban tervszerűen osztotta ki a gróf. A mai rendezettségének forrásául ez az intézkedés szolgált.

Böhönye fejlődő, szépülő állandóan megújuló település. Nemeskisfaluddal és Szenyérrel alakított körjegyzőséget. Az önkormányzat a teljes infrastruktúrát kiépítette, földgáz, vezetékes ivóvíz, csatornarendszer, telefon az egész község területét behálózza. Munkahelyek közül az egyik legjelentősebb a Halm Elektrotechnika Bt. Több középvállalkozás is jelentős számú munkaerőt foglalkoztat.

Böhönyén a gyermekek ellátására, óvoda és általános iskola működik. A Festetics Pál Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola és a Böhönyei Gézengúz Óvoda impozáns épületegyüttesét 2010 őszén vehették birtokba a tanulók. Korszerű szociális központ ad helyet az orvosi és fogorvosi rendelőnek, védőnői, családsegítő, és gyermekjóléti szolgálatnak, valamint az idősellátással kapcsolatos feladatoknak. A felújított Községi Könyvtár és Művelődési Ház megújult szolgáltatásokkal áll a lakosság rendelkezésére.

A településre látogatónak érdemes megtekintenie a Nepomuki Szent János szobrot a Rinya–patak partján és a régi haranglábat. A látványosságok között említhetjük a Festeticsek által épített barokk stílusú kápolnát és az egykori Festetics-kastélyt. A római katolikus és református templom már két évszázada őrzi méltóságát. A központi park mellett Böhönye emlékfalára esik az érdeklődők tekintete. A 300 éves talpasházban állandó helytörténeti kiállítás van. 1993-ban avatták fel a német-magyar katonai temetőt, amely egyedüli a megyében.

Böhönye múltja és jelene képekben

A múlt ismerete és vállalása nélkül aligha lehet elfogadható jövőképe egy népnek vagy akár egy települési közösségnek.

A fotókon a feledésbe vesző múlt szólal meg, természetesen felbukkannak a ma meglévő épületek is mint viszonyítási pontok, csak épp képi környezetük értelmezi őket máshogyan. Böhönye múltjának az a része is megelevenedik, amely nagy valószínűséggel ott él ma is több száz ember emlékezete mélyén, de a valóságban már láthatatlan.

„A szülőföld szálai örök összekötők a tájjal és a földdel, amiből az ember lett és amivé lesz, és nem szakadhatnak el soha.”

/Fekete István/

Képek Böhönye múltjából

1. kép Gróf Festetics vadászkastély

2. kép Gróf Festetics vadászkastély

3. kép Illés kápolna

H. Fülöp Valéria

Öreg fák

/Részlet/

Régi időkről mesélnek a fák

Törzsükön a bársonyos mohák

Gyökerük mélyen a földbe ásva

Jól ki van ez találva.

Ágaik imádkozva nyúlnak az égbe,

Régről visznek üzenetet a mindenségbe.

Határtalan energia sugárzik a fákból,

Mindent tudnak a régmúlt világról.

Egy öreg tölgy alatt állok,

Hogy megszólít, arra várok.

Ismerős lehetek neki talán,

Meghajol előttem a nevem hallatán.

Zavarba ejtő a memóriája,

Kicsi gyermekként másztam fel rája.

Most hívogat megint, látom.

Tudom, hogy felmászni rá hiú álom.

Régen a barátom kezére, vállára álltam,

Magamat egy nagy ágon találtam.

Barátom az örökkévalóság erdejét járja azóta,

Én meg itt vagyok, hol körbejár az óra.

Kendőmet felakasztom egy száraz kóróra,

Nem gondolok semmi mulandóra.

Letelepszek a fa alá szépen,

Faágak közt a cikázó Nap fényét nézem

Mint játszik sugara a tarka levélen

Az ősz színeit festegeti éppen!

Sárgát, barnát, pirosat – aranyszínt is talán.

Szétfolyt a festék a fa alján.

Egybeolvad a sok szín a földdel,

Egyszer engem is ilyen avar föd el.

Istenem! – ne engedd, ne legyen még vége,

Szeretem ezt a Földet, a földön az embereket,

Csak itt láthatom a gyönyörű kék eget,

A lustán úszó fellegeket.

4. kép Református templom

5. kép Római katolikus templom

6. kép Községháza

7. kép Csendőrlaktanya

8. kép Ady utcai iskola

9. kép Fő utcai iskola

10. kép Állami óvoda

11. kép Bölcsőde

Szabóné Gyenese Erzsébet

Emlékeim

Boldog gyermekkor régi szép emléke

Sok ezernyi madár zengő szép zenéje.

Ezernyi kismadár vajon hova lettél?

Boldog gyermekkorral messzire mentél.

Megpihenve a csendes éjszakába,

Lelkem rágondol a szép tájra.

Megjelenik előttem a régi falum képe,

Szívet melengető, édes szép emléke.

Gondolatom repül gyors sas-szárnyon,

Barátaim, játszótársaim emlékét idézve;

Könny szökik mind a két szemembe.

Gondtalan gyermekkor juss az eszembe.

12. kép Vasútállomás

13. kép Vasútállomás - Magtár

14. kép Hangya Szövetkezet

15. kép Karner János kereskedése

16. kép Füsi Dániel szabó üzlete

17. kép Füsi Dániel férfi és női szabó üzlete

H. Fülöp Valéria

Emlékeim házában

/Részlet/

Emlékeim házába tévedtem.

Hogy hihettem, hogy elfeledtem?

Hogy elfeledtem a pillanatot,

Mi lelkemben csillagnyomot hagyott.

Belebotlottam a múltba,

Hol emlékek állnak sorba.

A csenddé lett minden.

A sok régi kincsem.

Most itt állunk szemben egymással.

Vággyal teli karnyújtással.

Ölelkezünk, mint két barát,

Ki rég erre a pillanatra várt.

Megbújik bennünk az idő.

A sok-sok esztendő.

Igyekszik szépen sorban állni,

Mára már könnyebben tud várni.

Nem siet, nem rohan sehová,

Mint ki az örökkévalóságot magáénak tudná.

18. kép Kiss-dohányáruda

19. kép Dr. Dénes Sámuel háza - Cukrászda - később ÁFÉSZ iroda

20. kép Boskovitz Adolf és Társai téglagyára

21. kép Malom

22. kép Mozi

23. kép Fő utca részlet

24. kép Ady utca részlet

25. kép Rákóczi utca részlet

26. kép I. világháborús emlékmű

Németh Imre

Múlt, jelen, jövő

Régmúlt emlékeim hol vannak már?

Hol van az a sok gondtalan nyár?

Régmúlt gyermekkorom is tovatűnt már,

Tovatűnt a postadombon a téli szánkózásaim,

A templomréten a baráti fakutyázásaim.

Elmúlt a nyíresi főzések varázsa,

A vadaskerti kirándulások gyakorisága.

Hova tűnt a böhönyei mozi matiné műsora?

Ez mind mind eltűnt valahova.

Minden megváltozott, átalakult,

Feledésbe merült, ez már a múlt.

A poros kis falum is kinőtte már magát,

Mindenki megtalálja benne a nyugalmát.

Üzletek, gyárak bújtak ki a földből sorban,

A kis falum vezetésén nem eshetett csorba.

Lett vizünk, gázunk, csatornánk, telefonunk,

Megvalósult minden akaratunk.

Böhönye a mi kis falunk

Építjük, szépítjük, mert ez az akaratunk.

Benne élünk nap mint nap,

Mert ez a múltunk, jelenünk, jövőnk,

Ahogy ezt már megírta Dr. Forbáth Imre orvosköltőnk.

Bizakodva nézünk előre a jövőbe,

Mert te vagy a mi kis falunk és leszel örökre,

Böhönye, Böhönye.

Képek Böhönye jelenéből

27. kép Református templom

28. kép Római katolikus templom

29. kép Római katolikus templom belül

30. kép Böhönyei Gézengúz Óvoda

31. kép Festetics Pál Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola

32. kép Szociális Alapszolgáltatási Központ

33. kép Község Könyvtár és Művelődési Ház

34. kép Rendőrség

35. kép Tűzoltóság

36. kép Mentőállomás

37. kép Sportpálya

38. kép Ravatalozó

39. kép Temető kerítés

40. kép Civilek háza

41. kép Halm Elektrotechnika Bt.

42. kép Korszerű szennyvíztelep

43. kép Korszerű szennyvíztelep

44. kép Napelempark

45. kép Claessens Group Sertéstelepe Terebezdpusztán

46. kép Harangtorony

47. kép Nepomuki Szent János szobor

48. kép Talpasház

49. kép Böhönye története emlékfal

50. kép Millenniumi emlékpark

Szabóné Gyenese Erzsébet

Emlékezés

A falu szélén van egy kedves otthon,

Piros-tetős, zsalus ablakos.

Nekem ez a hajlék születésem háza,

Most is meleg szívvel gondolok reája.

Tavasszal az akácfa illatát ontotta,

Tele volt a szobám akác illattal.

Hold sütötte éjszakán valahol zene szólt,

Majd hajnalra mély álomba ringatott.

Örömmel nyitottam az ólak ajtaját,

Röpültek is felém a libák, a kacsák.

A vén kakas elsőként lépett a létrára,

Királyfi volt ő az udvar sarkában.

51. kép I. világháborús emlékmű

52. kép Emlékmű

53. kép II. világháborús emlékmű

54. kép Park a MOL benzinkútnál

55. kép Német-magyar katonatemető

56. kép Büszkeségpont emlékmű

UTÓSZÓ

„A falu mindig megmarad, a falu mindig egy marad:
a falu mindig szent marad!”

/Wass Albert/

A képekhez bizonyára sokaknak kapcsolódik egy-egy személyes élmény, hangulat, mintha álló filmként elevenedne meg előttünk a régi falunk mikrovilága, mintha egy nagy, közös emlékezetbe nyerhetnénk bepillantást.

Az összetartozás igénye adta a gondolatot, hogy helytörténeti gyűjtéseinket egy album formájában megjelentessük, s eljuttassuk mindazokhoz, akiknek fontos Böhönye múltja, jelene és jövője. Így Ön is, Kedves Olvasó részese lehetett e kiadvány lapozgatása révén, hogy falunk történetének egy-egy mozzanatát kiemelve főt hajtunk múltunk és őseink előtt.

Dr. Savanyó Józsefné

könyvtáros